Auer személyisége lenyűgözte kortársait, bárhol is tevékenykedett. Oroszországban a „Cár szólóhegedűse”, nemes, államtanácsos lett. Párizsban francia becsületrendet kapott, de jó barátságban volt Eugen Napóleonnal, az elűzött császár fiával is. A török szultán, II. Abdul Hamid rajongással hallgatta játékát, ugyanúgy, mint Oszkár, svéd király. A walesi herceg, és Anglia miniszterelnöke, Gladstone egyaránt megtisztelőnek tartotta, ha Auerrel találkozhatott.
Az oroszországi forradalom után az Egyesült Államok fogadta kitárt karokkal: a világ elsőszámú művészeti iskoláinak, a Juilliard Graduate School of Music (New York) és a Curtis Institute (Philadelphia) professzora lett. Még nyolcvanévesen is koncertezett a Carnegie Hall-ban. Büszkék voltak barátságára a kor legnevesebb zeneszerzői, hangszeres művészei: Csajkovszkij, Rubinstein, Sarasate, Rimszkij-Korszakov, Liszt Ferenc, Szergej Rachmanyinov. Világhírű muzsikusok sokasága került ki kezei alól: Mischa Elman, Jascha Heifetz, Nathan Milstein, Efrem Zimbalist és még folytathatnánk a hegedűvirtuózok hosszú sorát.
Auer egyaránt volt művész és tanár, keresztény és zsidó, orosz és amerikai. És persze magyar, hiszen vallotta: